11.11. – A csoda, amit ajándékba kaptam
11.11. – A csoda, amit ajándékba kaptam Márton-nap van. A meggyújtott lámpások a fény, a jóság és az egymásra figyelés jelképe. Ma is, mint minden évben ezen az estén sok helyen apró lámpások indulnak útnak, fényt visznek a sötétségbe. Egyenként csak kis lángok, együtt azonban olyan ragyogást teremtenek, amelyben már senkinek sem kell egyedül botorkálnia. […]
ÚJHOLD – AMIKOR A CSEND MÁR NEM HIÁNY, HANEM DÖNTÉS
ÚJHOLD – AMIKOR A CSEND MÁR NEM HIÁNY, HANEM DÖNTÉS Az Újhold mindig különleges szimbólum számomra. Az égbolt egy pillanatra mintha kiürülne. A Hold nem látszik, mégis tudjuk, hogy ott van. Nem minden, ami eltűnik a szemünk elől, veszít az értékéből. Az emberi kapcsolatainkban is eljöhet egy pillanat, amikor már nem akarunk többet magyarázni, bizonyítani, […]
AMIKOR A SZÜLŐBŐL LASSAN COACH LESZ…
AMIKOR A SZÜLŐBŐL LASSAN COACH LESZ… A gyermekkor természetes része a befogadás: kapni szeretetet, biztonságot, tudást. A felnőtté válással azonban megfordul az irány. Már nemcsak azt kérdezzük: „Mit kapok az élettől?”, hanem azt is: „Mit teremtek én?” Akkor kezdődik az igazi felnőttség, amikor vállaljuk a döntéseinket, a következményeinket és a saját életünk alakítását. Szülőként pedig […]
GYEREKET NEVELNI KICSIT OLYAN, MINT LÓHÁTON ÜLNI
GYEREKET NEVELNI KICSIT OLYAN, MINT LÓHÁTON ÜLNI. Örök téma, hogy milyen nehéz a kamaszokhoz kapcsolódni. Minél jobban szeretnénk, hogy beszéljenek, annál inkább hallgatnak. Minél többet faggatjuk őket, annál távolabb húzódnak. Minél erősebben próbáljuk irányítani őket, annál elszántabban védik a saját világukat. Nem azért, mert már nincs szükségük ránk. Egyszerűen másképp van szükségük ránk. Az én […]
MITŐL JÓ EGY ANYA?
MITŐL JÓ EGY ANYA? Egy találkozás, néhány kimondott mondat, és egy kérdés, amely talán minden édesanyában ott él. Van egy téma, amely újra és újra szembejön velem. Beszélgetésekben, írásokban, podcastokban, és néha egészen váratlan helyzetekben. Vajon elég jó anya vagyok? Hetente többször találkoztam egy hölggyel az edzőterem öltözőjében. Mindig ugyanaz a kép fogadott. Fáradt arc, […]
A SZERETET GYERTYÁI NEM ALSZANAK KI – November 1.
A SZERETET GYERTYÁI NEM ALSZANAK KI Mindenszentek hajnalán levettem a polcról Fekete István Őszi vásár című elbeszélésgyűjteményét. Rongyos, agyonolvasott könyv. A lapjai megsárgultak, a borítója megviselt. Másnak talán csak egy régi könyv lenne. Nekem az egyik legféltettebb kincsem. Ebben a könyvben nemcsak Fekete István történetei élnek, hanem Édesapám hangja is. Gyermekkoromban sokszor olvasott belőle esténként, […]
ELTÖRT A TÜKÖR…..
ELTÖRT A TÜKÖR… Költözés közben eltört a hatalmas fali tükröm. Az első gondolat persze a régi babona: törött tükör, hét év balszerencse. Aztán ránéztem a darabokra, és arra gondoltam: vagy talán éppen ellenkezőleg. Talán vannak tükrök, amelyeknek össze kell törniük ahhoz, hogy többé ne ugyanazt az embert keressük bennük. Eszembe jutott egy […]
HOL VAN AZ OTTHON?
HOL VAN AZ OTTHON? Mi is valójában az otthon? Egy ház? Egy lakás? A város, ahol felnőttünk? A szülői ház, ahová bármikor vissza lehet menni? Mindenkinek mást jelent. De mi történik akkor, amikor már nincs az a hely, ahová azt mondhatjuk: hazamegyek? Amikor már nincsenek ott a szüleink, nincs meg a régi ház, és egyszer […]
VAN, AKINEK NEM KELL SOKAT BESZÉLNIE, HOGY SOKAT ADJON
VAN, AKINEK NEM KELL SOKAT BESZÉLNIE, HOGY SOKAT ADJON Van egy határon túli kedves ismerősöm, bár talán inkább azt mondom, hogy „öreg” barátom. Bölcs férfi. Intelligens, kimért, keveset beszél. De amikor felhív, ritkán beszélünk hétköznapi dolgokról. Az élet furcsaságairól beszélünk. Értékrendről. Emberi tartásról. Méltóságról. Arról, mit jelent valóban tisztelni egy másik embert. Valamint arról a […]
A CSODÁK A KOMFORTZÓNÁN KÍVÜL KEZDŐDNEK….
A CSODÁK A KOMFORTZÓNÁN KÍVÜL KEZDŐDNEK…. Ma az edzőteremben két teljesen hétköznapi pillanat állított meg. Az egyik egy fiatal lány volt. Jelentős túlsúllyal, egyedül edzett. Látszott rajta az elszántság, de ugyanúgy a bizonytalanság is. Körülötte edzett testek, rutinos mozdulatok, magabiztos emberek – ő pedig egy olyan közegben próbálta megtalálni a helyét, ami számára valószínűleg minden […]
2026.10.26. ÚJRA TELIHOLD – AMIKOR MÁR LÁTSZIK, MI MARAD ÉS MI MEGY
TELIHOLD – AMIKOR MÁR LÁTSZIK, MI MARAD ÉS MI MEGY Szeretem azt hinni, hogy nincsenek véletlenek. Hogy az élet eseményei – még azok is, amelyek elsőre összetörnek – valamit megmutatnak nekünk. Mi épít? Mi rombol? Mi az, amihez még ragaszkodom, pedig már rég nem visz előre? És mi az, ami félelmetes ugyan, de egy új […]
„ ’56 – Egy anyaszív rendhagyó történelem órája”
„ ’56 – Egy anyaszív rendhagyó történelem órája” 70.és 24. Különös módon kíséri az életemet ez a két szám. Visszatérnek dátumokban, találkozásokban, a legmélyebb érzéseim körül. Némelyekről mesélek. Másokat csendben őrzők örökre magamban…… Ezek a számok teszik egészen személyessé […]
NYILAS MISI-SZINDRÓMA – NAPJAINK BOSZORKÁNYÜLDÖZÉSE
NYILAS MISI-SZINDRÓMA – NAPJAINK BOSZORKÁNYÜLDÖZÉSE Én csak Nyilas Misi-szindrómának hívom. Amikor van valaki, aki okos, tehetséges, szorgalmas. Kicsit másképp gondolkodik. Gyorsabban halad. Többet vállal. Mer olyat megpróbálni, ami másnak eszébe sem jut. És egyszer csak elkezdik megrángatni. Mert „neki könnyű”. Mert „neki mindig szerencséje van”. Mert „neki valahogy minden sikerül”. Mert „őt a tenyerén hordozza […]
ÉG ÍGÉRŐ VAGY ÉGIG ÉRŐ?
ÉG ÍGÉRŐ VAGY ÉGIG ÉRŐ? Ma megláttam egy épületen egy feliratot: ÉG ÍGÉRŐ. Megálltam egy pillanatra. Milyen érdekes, hogy két szinte egyformán hangzó kifejezés mennyire mást jelenthet. Ég ígérő. Égig érő. Az egyik ígér valamit. A másik valóban elér valahová. Elgondolkodtam, vajon az életünkben hányszor keverjük össze a kettőt. Hányszor szeretünk bele nem abba, ami […]
AZ IDŐ – A BIZALOM EGYIK ALAPJA
AZ IDŐ – A BIZALOM EGYIK ALAPJA Sokszor olvasunk arról, hogy az idő az egyik legértékesebb dolog, amit adhatunk egymásnak. Pénzt lehet újra keresni. Tárgyakat lehet pótolni. De az időt, amit valakinek odaadtunk, senki nem tudja visszaadni. Wass Albertnél is újra és újra megjelenik a vissza nem hozható idő súlya, Müller Péter pedig sokszor ír […]
SZÍV VAGY ÉSZ?
SZÍV VAGY ÉSZ? Van egy csodálatos párbeszéd L. Frank Baum Óz, a csodák birodalma című történetében. A Madárijesztő és a Bádogember azon vitatkozik, melyik ér többet: az ész vagy a szív? Az egyik gondolkodni szeretne. A másik érezni. Milyen érdekes, hogy az életünk során hányszor kerülünk pontosan ebbe a helyzetbe. A szívünk vágyik valamire, amit […]